MunkákTelepek II.
Ismert jelenség, hogy egyes biológiai modellek steril körülmények között működésképtelenek. Ilyenkor bevett megoldás, hogy a rendszerbe a kutatók véletlen elemeket, "egy kis zajt" kevernek. Vajon mi lehet ez a rejtélyes zaj? Mi okozhatja, hogy a véletlen hibák életet tudnak lehelni ezekbe a modellekbe? Munkám - ami egy hosszabb sorozat első darabja - ezt a problémakört járja körül. Kísérleti példánynak klasszikus modellt választottam.
A Neumann-féle sejtautomaták populációs modellek, és igazából nem is nevezhetőek biológiai modellnek, sokkal inkább valamiféle "modell modellnek": amolyan populációs játékok. A néhány, ügyesen megválasztott szabály eredményeként viszonylag sok generáción keresztül maradnak mozgásban, de bizonyos idő elteltével szinte minden esetben megmerevednek, fejlődésük megáll. A munkámba beépített sejtautomatát a látogató közelsége ébresztheti fel csipkerózsika álmából, a néző jelenléte okozza azt a zajt, ami a rendszert mozgásba lendíti.
