MunkákAaron Schwennesen
Aaron Schwennesen (1896 augusztus 18. – 1938 február 19.) osztrák származású amerikai kutató, nevéhez fűződik egy az álmokat mozgófilmre rögzítő készülék megalkotása.
Aaron Schwennesen Hans Schwennesen és Judit Baumgartner első gyermekeként látta meg a napvilágot, 1896. augusztus 18.-án az ausztriai Innsbruckban. Szülei nem sokkal születését követően Grazba költöztek. Aaron komoly, igyekvő gyermek volt, az elemei iskolát és a gimnáziumot kitűnő eredménnyel végezte el és 1914-ben felvételt nyert a Bécsi Orvostudományi Egyetemre. Az első világháború kitörésekor a katonai szolgálat miatt egyetemi tanulmányait nem tudta megkezdeni. Máig tisztázatlan módon néhány hónapon belül váratlanul leszerelt, frontszolgálatot sohasem teljesített.
Az egyetemi évek alatt ismerkedett meg Sigmund Freud egyre népszerűbbé váló pszichoanalízis elméletével, és ebben az időben fogalmazódik meg benne egy olyan szerkezet ötlete is, amelyik képes az álmokról fotográfiát készíteni. 1917-ben szülei anyagi helyzete megromlott és még ugyanebben az évben édesanyja váratlanul meg is halt. Aaron nem tudta tovább folytatni egyetemi tanulmányait. Továbbra is Bécsben marad, és megszállottan dolgozott tovább találmányán. Megpróbálta felvenni a kapcsolatot magával Freuddal is, hogy elképzeléseinek megvalósításához támogatást szerezzen. Nincs pontos adat arról, hogy találkoztak-e valaha személyesen, de a fennmaradt levelezés tanúsága szerinte az akkor már idősödő és elfoglalt Freud nem mutatott komoly érdeklődést az ambiciózus fiatalember elképzelései iránt. Túl azon, hogy kétségei voltak a szerkezet megvalósíthatóságával kapcsolatban, az álmokról készíthető fotográfiáknak nem tulajdonított igazán komoly jelentőséget a pszichoterápia folyamatában.
1922-ben meghalt édesapja. Nem sokkal később húga férjhez ment és férjével Németországba költözött. A teljesen egyedül maradt és komoly anyagi gondokkal küzdő Aaron 1923-ban New Yorkba utazott és többé nem tért haza Amerikából. New Yorkban ismerkedett meg Thomas Bakerrel és szoros barátság szövődött közöttük. A nagyvilági életet élő, mindig optimista és jó kedélyű Baker rábeszélte barátját, hogy folytassa félbehagyott találmányát. Vélhetőleg az az ötlet is tőle származott, hogy fotográfia helyett az álmokat az akkor már jóval divatosabb mozgófilmre rögzítsék. A kutatásokat teljes egészében Baker fedezte. Thomas Baker komoly vagyont örökölt édesapjától és tőzsdei befektetései révén tovább gyarapította is azt, így nem okozott számára gondott Aaron támogatása. 1926-ra Aaron elkészült a szerkezettel, de mivel nem volt meggyőződve az eljárás teljes veszélytelenségről először a saját álmait próbálta filmre rögzíteni. Ebben az időben született naplóbejegyzései szerint az eljárás működött ugyan, de úgy tűnt, hogy a szerkezet nem azokat az álmokat rögzítette, amikre felébredés után emlékezett. Az elkészült felvételek ritkán voltak kivehetőek és szinte sohasem álltak össze értelmezhető történetté. Thomas Baker ragaszkodott hozzá, hogy az ő álmait is próbálják meg filmre rögzíteni. Aaron meglepetésére Thomas álmai sokkal egyértelműbben megjelentek a filmfelvételeken, de az ő esetében is igaz volt, hogy nem estek egybe a kísérleti alany saját emlékeivel. Az elkövetkező néhány hónap során számtalan új felvételt készített különböző kísérleti alanyokon. Pontos feljegyzéseket készített a kísérletekről, folyamatosan próbálta tökéletesíteni az eljárást és azt fontolgatta, hogy a tudományos közönség elé tárja kutatási eredményeit.
Az 1929 október 24.-i tőzsdei összeomlás során Thomas Baker egyik pillanatról a másikra elveszítette teljes vagyonát. Egyike volt azoknak, akik elkeseredésükben a tőzsdeépület ablakából kivetették magukat. Aaront teljesen összetörte barátjának hirtelen elvesztése. Elkeseredésében találmánya ellen fordult és teljes egészében megsemmisítette azt. Nem csak a szerkezetet semmisítette meg, hanem elégette az összes tervet, jegyzetet és elkészült filmfelvételt is.
Élete hátralévő részében Aaron magányosan és elkeseredetten élt egy szűkös albérletben és alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Az egyetlen ember akivel időnként érintkezett Natasha Borowsky volt, Thomas Baker özvegye. 1938 Február 19-én 42 éves korában halt meg feltehetően tüdőrákban. Temetéséről Natasha Borowsky gondoskodott, és ő őrizte meg azt a néhány tárgyat is, ami maradt utána, naplóját és néhány személyes fényképet. Szintén az ő révén maradt fenn a Thomas Baker álmait tartalmazó néhány filmtekercs is.
